„Így kéz a kézben mi eddig szerelem volt, törvény már.”

Dr. Harsányi Viktória vagyok, megelőlegezve magamnak a felkéréseteket, a szertartásvezetőtök. Mottóm gyanánt a fenti idézetet választottam, mert nincs gondolat, mely jobban kifejezhetne engem. Nőként ugyanis nyilván magam is szentimentális személyiség vagyok. Igénylem, hogy ne kelljen titkolnom, ha megérint valami. Igénylem, hogy részt vehessek olyan dolgokban és részese lehessek olyan pillanatoknak, melyekben az érzelmek játsszák a főszerepet. Erre a hétköznapok során, jogászként kevesebb lehetőségem van, amennyiben főállásomban az érzelmek háttérbe szorulnak, helyüket a racionalitás veszi át.

Természetesen számomra ez egy csodálatos hivatás, amelyre gyermekkoromtól készültem, ugyanakkor mindig úgy éreztem, hogy kell valami plusz, amiben kiteljesedhetek. Ezt a plusz dolgot találtam meg a szertartásvezetésben, vagyis inkább a szertartásvezetés talált meg engem. Találkozásunk egészen prózai volt. Az eljegyzésemet követően ugyanis arra eszméltem, hogy a kiválasztott helyszínen az egyetlen szabad szombat, amikor házasságot köthetünk, munkaszüneti napra esik, mikor is nincs anyakönyvezés. Már-már kezdtem elkeseredni, hogy új helyszín után kell néznünk, amikor rátaláltam a szertartásvezetés intézményére. Kicsit körbejárva a témát, teljesen magával ragadott ez a hivatás. Egy olyan „munka”, ahol az emberek legboldogabb pillanatának lehetsz az aktív részese.

A sorsszerűség folytatódott, amikor kisvártatva ezután elém került egy hirdetés, amelyben Rátkai Tímea, az esküvőszervezés etalonja hazánkban először szertartásvezető tanfolyamot hirdetett. Érezve, hogy ez már nem lehet véletlen elmentem, elvégeztem, és imádtam minden percét. Ez az érzés pedig a mai napig tart, immáron a gyakorlatban is. A két hivatást ötvözve úgy érzem, rátaláltam önmagamra. A törvény számomra szerelem, a szerelem pedig törvény már. Így már nem is kívánhatok többet annál, minthogy a sors Veletek is összehozzon…

A szertartásvezetőtök

Oklevél